1.pngAkasztói Sporthorgász Egyesület
Felhasználónév:
Jelszó:
 
2.png
2019 March 21 00:32:05
Navigáció
bullet.gif Hírkategóriák
bullet.gif Kapcsolatfelvétel
bullet.gif Horgászversenyek
bullet.gif Magyarország halfajtái
bullet.gif Fogási napló
bullet.gif Katalógusok
bullet.gif Ételek halból
bullet.gif Adatvédelmi és adatkezelési szabályzat
bullet.gif Halgazdálkodásról és a hal védelméröl szóló 2013. évi CII.törény
sideb-left.pngsideb-right.png
Véletlen Képek
sideb-left.pngsideb-right.png










Top Mix

Magyar Horgász

sideb-left.pngsideb-right.png
Fekete sügér



Teste közepesen magas, a fej viszonylag nagy. Nagy méret? ragadozószája a szem hátsó szélének vonalán túl ér. Pikkelyei aprók, a fej egy részét és a kopoltyúfed?ket is beborítják. Az oldalvonal mentén a pikkelyek száma 57-68, az oldalvonal fölött 7-8, alatta 17-20 pikkelysor található. Hátúszójának alapja hosszú, maga az úszó jellegzetesen összetett; egy elüls? kemény, tüskés és egy lágy hátsó részb?l áll. A két részt csak egy alacsony hártya köti össze. Nagy farokúszója csak enyhén bemetszett. E két úszó egyébként szürkés színezet?, míg a többi úszó sárga. A hasúszók közvetlenül a mellúszók alatt találhatók.
Háta sötét zöldesbarna, oldalai a környezeti viszonyoktól függ?en változó színezet?ek, rendszerint olajzöldek, aranyos csillogással. A has sárgásfehér. Az ivadék oldalait egy szabálytalan fekete foltokból álló sáv díszíti, amely kés?bb fokozatosan elt?nik.

Elterjedése:

Eredeti el?fordulási területét Észak-Amerika keleti és középs? részének vizei képezik, a Nagy-tavaktól délre a Mexikói-öbölig és Floridáig. Telepítések következtében napjainkban az Egyesült Államok minden vidékén megtalálható, de az így kialakult állományok egymástól általában elszigeteltek (ROBBINS és MCCRIMMON 1974). Gazdasági értéke miatt a világ számos részén akklimatizálták, így Brazíliában, a Fülöp-szigeteken, Hong-Kongban, Dél-Afrikában és Európában. Európai akklimatizálása a törpeharcsáéhoz hasonlóan - MAX BORNE nevéhez f?z?dik. Az 1883-as németországi importból életben maradt és 1885-ben továbbtenyésztett 10 példánytól származnak a szórványosan, lényegében egész Európában megtalálható pisztrángsügérek. Jelent?sebb állomány földrészünkön Spanyolországban, Dél-Franciaországban és Angliában alakult ki.
Észak-Amerikában a halbiológusok két alfaját különböztetik meg; az északit (M. s. salmoides) és a floridait (M. s. floridanus) (BAILEY és HUBBS 1949; HEIDINGER 1976). Az Európába telepített pisztrángsügérek az északi alfajhoz tartoznak, begy?jtésük New York környékén történt.
A Felvidéken, majd Somogysárdon kezdtek foglalkozni a pisztrángsügér tógazdasági tenyésztésével. 1909-ben kikerült a Balatonba, majd néhány év után a Dunában és a Drávában is megjelent (VUTSKITS 1913). Az azóta eltelt id?ben hazánk számos vizébe telepítették, els?sorban sporthorgászati célból, kevés sikerrel. El?fordul az egész országban, de önfenntartó állománya csak a h?er?m?vek h?t?tavaiban, néhány bányatóban (gyékényesi, pilisvörösvári, nyéki bányatavak) és a Kiskunság csatornarendszerében alakult ki.

Biológiája:

Tipikus él?helyét a nem túl mély, jól felmeleged? tavak és a lassú folyóvizek képezik. Fiatal korban kedveli a dús növényzetet, de a szaporodási id?szaktól eltekintve nincsenek különösebb környezeti igényei. A 30 °C-ot meghaladó h?mérséklet? vízben is jól érzi magát, kísérleti körülmények közt még az 1,5 mg/l értékre süllyed? oxigéntartalmat is elviselte.
Ivarérettségét hároméves korában éri el. Ívási ideje nálunk rendszerint májusban van. A tejes sekély víz? (30-130 cm), kemény aljzatú, védett helyen kezdi el fészkét építeni, mihelyt a víz 16 °C-ra melegszik fel. A fészek egy 60-90 cm-es átmér?j? gödör, amely legfeljebb arasznyi mélység?. Ennek elkészítése során a hím csak a talajt szórja ki, a gyökereket, keményebb növényi maradványokat a fészken belül hagyja. Az elkészült ívóhelyet ádázan védi minden betolakodóval szemben. A naphalhoz hasonlóan a pisztrángsügér is kolóniákban ívik, a fészkek egymáshoz közel helyezkednek el. 18-20 °C h?mérsékleten kezd?dik a nász. A n?stény ikráit több részletben rakja le, általában több fészket is végigjárva. Éppen ezért a fészkenkénti ikraszám igen változó. Egy-egy n?stény, testnagyságától függ?en, 1000-10000 ikrát rak le.
Egy-egy tejes több ívási aktusban is részt vehet a szezon során. Nagyobb test? ikrásoknál is megfigyeltek már kétszeri ívást, különösen akkor, ha az els? ívást a víz hirtelen leh?lése, majd gyors felmelegedése követte. A sárga, er?sen ragadós ikraszemek 1,4-1,8 mm átmér?j?ek. Kelésükhöz 2-3 napra van szükség. A gödörben fekv? vagy gyökerekre tapadt ikrát a hím oltalmazza, de a kikel? lárvák száma minden igyekezete ellenére általában alacsony. Ennek oka, hogy a pisztrángsügér ikrája rendkívül érzékeny a víz hullámzására, h?mésékleti változásaira. Hazai viszonyok közt rendszerint jelentkeznek a káros h?ingadozások, melyek csak az er?m?vi h?t?víz-tározókban mérsékl?dnek. Érthet?vé teszi ez, hogy a pisztrángsügér igazán csak ilyen vizekben tudott meghonosodni.
LAURENCE (1969) szerint 20 °C-on az ikra termékenyülést?l számítva 192 óra elteltével alakul ki a lárva szája, 240 óra elteltével a lárva szabadon úszik, 312 óra múlva pedig a szikzacskó is felszívódik. Az önálló táplálékszerzésre induló - kb. 6 mm-es hosszúságú - apróságok csapatba ver?dnek, melyet egy ideig még az apa terelget. Az ívóhelyek közvetlen körzetében keresik táplálékukat a kolóniában napvilágot látott pisztrángsügérek. Így viszonylag nagy állománys?r?ség alakul ki, melynek negatív következményei érthet?k. Nagy mennyiség? planktonokra van szükség ahhoz, hogy az igen falánk ivadék jelent?sebb számban maradjon életben. A viszonylag hamar jelentkez? kannibalizmus még tovább ritkítja soraikat.
Az ivadék a planktonfogyasztásról 25-40 mm-es nagyság elérésekor áttér a vegyes táplálékra, amelyben a rovarlárvák játszók a legfontosabb szerepet. Az apró halak a kb. 50 mm-es pisztrángsügér-ivadék étrendjében jelennek meg.
A kifejlett pisztrángsügérek 5-6 egyedb?l álló kis csapatokban keresik táplálékukat, reggel és este a víz felszínén, egyébként a mélyebb rétegekben és a fenéken. Az adott vízterület táplálékkészletéhez jól alkalmazkodnak, hol a gerinctelen fauna, hol a halivadék játszik f?szerepet. Kedvenc csemegéjüket képezik a békák, ebihalak és a nagyobb test? rákok is.
Hazánkban MOLNÁR és TÖLG (1962) röntgenológiai módszerrel vizsgálta a pisztrángsügér emésztését. A vizsgált 250-270 mm-es állatokat küsszel etették és 5, 10, 15, 20, valamint 25 °C h?mérsékleten sorrendben 110, 50, 37, 24 és 19 óra alatt tapasztalták a gyomortartalom ürülését.
Növekedési ütemét természetes vizeinkben eddig nem vizsgálták. PÉNZES és TÖLG (1977)* tájékoztató adatai szerint az 1. évben 10-15, a 2. évben 25-32, a 4. évben 28-40, az 5. évben pedig 38-50 cm hosszúságot ér el. A rendelkezésre álló b?séges észak-amerikai adat (pl. HEIDINGER 1976) idézése az eltér? környezeti viszonyok következtében nem célszer?.
Nálunk 2-3 kg-os, Észak-Amerikában egyes példányok 10 kg-os súlyt is elérnek. Az ikrások általában nagyobb termet?ek a tejeseknél.

Hasznosítása:

A természetes állományutánpótlás bizonytalansága, szórványos elterjedése miatt természetes vízi halászaink zsákmányában csak alkalomszer?en szerepel. A horgászfogásokban is csak egy-két vízterületen jelent?s. Horgászati jelent?sége egyébként ?shazájában igen nagy. Igazi sporthal. Horogra csalása - óvatossága miatt - nem könny? feladat, a megakasztott pisztrángsügér elszántan védekezik. Leggyakrabban m?csalival pergetve fogják. Európában egyedül Spanyolországban vált fontos sporthallá, de megfelel? szint? állományát ott is csak mesterséges szaporítással és folyamatos telepítéssel sikerül fenntartani.
Korábban több tógazdaságunk is foglalkozott járulékos halfajként a pisztrángsügér tenyésztésével, amit indokolt e faj táplálékának különböz? viszonyokhoz alkalmazkodó összetétele, viszonylag alacsony oxigénigénye és - nem utolsósorban - húsának a fogassüll?ével azonos min?sége. Annak ellenére, hogy tenyésztése az egyre intenzívebbé váló polikultúrás tógazdaságban a fogassüll? tartósánál viszonylag kevesebb gondot okoz, a 80-as évekre teljesen kiveszett halastavainkból.
E téren el?relépés csak akkor várható, ha szaporítását és ivadéknevelését gyökeresen új alapokra helyezzük. A pontyos tavakba kihelyezett pisztrángsügér anyák hazai viszonyok közt nem képesek a tervszer? termeléshez szükséges ivadékmennyiséget biztosítani.
Feltétlenül szükséges volna foglalkozni szaporítási technológiájának korszer?sítésével, a külföldi eredmények (pl. CARLSON 1973; JACKSON 1979; WILLIS és FLICKINGER 1981) adaptálásával. Mindenekel?tt fontos volna a védett és temperált körülmények között végzett keltetés és el?nevelés kialakítása annak érdekében, hogy a pisztrángsügér ivadékot életének kritikus id?szakán átsegítsük. Ennek megoldásával tógazdaságaink termékskálája a horgászvizek népesítésére jó áron értékesíthet? pisztrángsügér-ivadékkal gazdagodna.

centerb-left.pngcenterb-right.png
Keresés az interneten
sideb-left.pngsideb-right.png

centerb-left.pngcenterb-right.png
Üzenõfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Még nem küldtek üzenetet
sideb-left.pngsideb-right.png
sideb-left.pngsideb-right.png