1.pngAkasztói Sporthorgász Egyesület
Felhasználónév:
Jelszó:
 
2.png
2019 Janur 19 16:05:14
Navigáció
bullet.gif Hírkategóriák
bullet.gif Kapcsolatfelvétel
bullet.gif Horgászversenyek
bullet.gif Magyarország halfajtái
bullet.gif Fogási napló
bullet.gif Katalógusok
bullet.gif Ételek halból
bullet.gif Adatvédelmi és adatkezelési szabályzat
bullet.gif Halgazdálkodásról és a hal védelméröl szóló 2013. évi CII.törény
sideb-left.pngsideb-right.png
Véletlen Képek
sideb-left.pngsideb-right.png










Top Mix

Magyar Horgász

sideb-left.pngsideb-right.png
Angolna


Megjelenése

Kígyószerű alakja, megnyúlt feje a kifejlett példányokra egyértelműen jellemző. Hazai halaink közül testfelépítése egyikkel sem téveszthető össze. Nálunk az 1960-as évektől telepítették. Az angolnát jó húsminősége jelentős exportcikké is tette. Mára azonban úgy tűnik, a telepítésekkor nem vették kellőképp figyelembe a faj ökológiai igényeit, ezért sok őshonos halfajunk jelentős táplálékkonkurensévé vált, másrészt az oxigénhiányra és parazitás fertőzésekre való érzékenysége miatt nagy részük ki is pusztult (például Balaton 1991-92). Átlagos mérete 60-70 cm és 1,2 kg.

Hagyományos vándorlása

A természetes környezetében élő angolna a katadrom vándorlás közismert tankönyvi példája. A kizárólagos Sargasso-tengeri ikrázás és az azt követő kikelés után az angolna lárvái hosszú utat tesznek meg részben a Golf-áramlat segítségével Európa felé, részben az amerikai kontinenshez. Az ikrából először a kb. 0,5 cm-es protoleptocephalus lárva kel ki, amely vándorlás közben alakul át 5 cm-es fűzfalevél alakú leptocephalus lárvává. Ebből a lárvából a parti vizeket elérve kb. 7 cm-es ?üvegangolna? lesz. Ez az átalakulási lépés jelentős ökofiziológiai változással jár. A tengeri lárvaformák a tengervízhez képest hipozmotikusak, a táplálékkal és a testfelületen beáramló elektrolitok ellen, a kopoltyú kloridsejtjeinek aktív ionkiválasztásával reagálnak. Az édesvízbe kerülve azonban az új környezethez képest a testfolyadék hiperozmotikus szabályozására van szükség, amit azzal érnek el, hogy az átalakulás során a kloridsejtek transzportfolyamatai megfordulnak.
Az üvegangolnák felvándorolnak a folyókba és ott kifejlett ?sárga angolnákká? alakulnak. Későbbi élőhelyeikre (a kontinens belsejébe) természetes, hosszú vándorlással kerülnek. (Az ember azonban manapság jelentős részüket ? a vándorló ivadék tengeri folyótorkolatoknál történt lehalászása után ? tavakba telepíti.) Az átalakulás itt is tovább folytatódik, az élettértől függően ?hosszúfejű? mindenevő, vagy ?szélesfejű? ragadozó alakokká különülnek el. Itt, az édesvizekben 2-20 évet tölthetnek. Az ivarérettség ismét mélyreható változásokkal jár: táplálkozásukat beszüntetik, bélrendszerük felszívódik, gonádjaik kifejlődnek, hátoldaluk sötétté, hasi részük világossá válik. Ezt a formát ?ezüstangolnának? nevezzük. Ekkor újra elindulnak a Sargasso-tengeri ívóhelyük felé. Az ikrázás körülményeiről keveset tudunk, de valószínűleg néhány száz méteres mélységben történik. A faj érdekes vándorlási és szaporodási szokásainak oka feltehetőleg a földtörténeti kontinensvándorlásokkal hozható összefüggésbe. Az elképzelések szerint az ősi ívóhely az afrikai és dél-amerikai kontinens között helyezkedhetett el, ami fokozatosan ?vándorolt? mai helye felé, ezt pedig a halak is követték. Másrészről az is feltehető, hogy az állatok az európai partoktól képtelenek megtenni ezt a hosszú utat ívóhelyükhöz, ezért a szaporulatot minden évben az amerikai kontinensről visszatérő állatok adják.

Horgászata:

Kapási idők:

Az angolna éjszakai ragadozó, de ez nem azt jelenti, hogy nappal nem vesz magához táplálékot, sőt a legtöbb kapitális angolnát éppenhogy nappal sikerül horogra csalni. Éjszaka holdvilágnál feljönnek egészen a felszín közelébe és ott ragadozzák az apró küszöket, ilyenkor hallani cuppogós rablásokat, a harcsáéval nem lehet összetéveszteni, mert a harcsának a rablása mélyebb hangú csobbanás. Az időjárás is befolyásolja az angolna kapókedvét, amikor hétágra süt a nap, szinte alig lehet horogra csalni, szeles esős időben viszont fokozottan aktív, ilyenkor könnyű megfogni. A mélyebb tavakon eredményesek lehet a hajnali órák.

Horgászmódszerek:

A hal horgászatára legtöbb esetben csak a fenekező horgászmódszer jöhet szóba, tulajdonképpen ugyanaz a módszer amit a harcsázásnál említettem. A Balatoni mólókon ismeretes még egy módszer ami igen eredményes a kövek közé rejtőzött angolnák megfogására. Ez úgy néz ki, hogy egy rövid T fogantyús acélrúd aminek a végére fel van erősítve acálszál, vagy kevlár előke (az előke hossza max. 2m, azért kel hogy a kövek el ne darálják a zsineget), az előke végén egy egyágú horog. Ezt a szereléket belógatják a kövezés réseibe, ahol az angolnák meglapulnak, és emelik süllyesztik a csalit, amíg a hal oda nem kap, majd egy gyors határozott mozdulattal kiemelik a partra.

Felszerelés:

Az angolnázáshoz masszív megbízható felszerelés kell, mivel a halat nem lehet fárasztani, mert farkával megkapaszkodik a legkisebb akadályba is és letépi magát a horogról. Egyenletes határozott, és erős húzással kell partra kényszríteni, amely akció igényli az erős megbízható felszerelést. A bot tekintetében követelmény, hogy spiccakciós legyen, hossza 3 m, dobósúlya 80-150 g. Az orsóra férjen fel 0,50-es zsinórból 100 m (50-es orsó), a zsinór 0,35 mm-es legyen. Előfordul, hogy az angolna a pontyozás, vagy harcsázás mellékhalaként jelentkezik. Így tulajdonképpen megfelelnek azok a szerelékek is.

Csalik:

A csalik tekintetében csak állati eredetűek jöhetnek szóba, az angolna apróállatevő, illetve ragadozó. A leguniverzálisabb csali a hal, illetve a giliszta. A kishalat élve (3-5 cm), illetve szeletbe is felrakhatjuk a horogra, a gilisztát mindig csokorba tűzzük, ugyanis előfordul, hogy a kishalak lecsipegetik. Egyéb állati eredetű csalival is érdemes próbálkozni: marhamáj, lép, tüdődarabka stb.

Fárasztás, kiemelés, életbentartás:

A fársztás anyiból áll csupán, hogy egyenletes húzással pumpálva, távol tartsuk a halat a fenéken lévő akadályoktól amiben megkapaszkodhat, ha ügyesen csináljuk az angolna valósággal kipattan a vízből. Szákolni nem érdemes, mert egyrészt az erőse nyálkás bőrű hal teljesen összepiszkítja a hálót, másrészt könnyedén kibújik belőle. Egyszerűbb a zsinór megfogva partra csúsztatni. Néhol az esernyőtrükköt alkalmazzák, ami abból áll, hogy az angolnát egy kinyitott és a vízre tett esernyőbe húzzák bele ahonnan nem nagyon tud kijönni, mert az esernyő csúszik és a hal nem tud sehol megkapaszkodni. Amint kiemeltük a halat a vízből ragadjuk meg újságpapírral, vagy kesztyűvel jó erősen a feje mögött és a horgot szabadítsuk ki, amennyiben mélyen nyelte el a horgot ne próbálkozzunk a kiszabadításával, a hal tisztításakor úgy is visszakapjuk a horgot, hanem vágjuk el a zsinórt (gyakran előfordul, hogy nagyon elnyeli a horgot). A halat életben tartani nem éppen egyszerú, minden kis résen ki tud bújni, rendkívül szemfüles, a legjobb módszer nejlonzacskóba belerakni, és a zacskó zsáját jó erősen elkötni. Legjobb azonnal az angolnát megölni, amely úgy történik, hogy a farokrészét erősen odacsapjuk valamilyen kemény tárgyhoz, itt vannak a hal főbb idegrendszeri szervei, a halat nyúzzuk meg, mégpedig úgy, hogy a fejénél fogva felkötjük, a nyakánál körbemetsszük, és a bőrét kombináltfogóval kétoldalt megfogva egy lendülettel, mint egy zoknit lehúzzuk. Utána távolítsuk el a belső szerveit.

centerb-left.pngcenterb-right.png
Keresés az interneten
sideb-left.pngsideb-right.png

centerb-left.pngcenterb-right.png
Üzenõfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Még nem küldtek üzenetet
sideb-left.pngsideb-right.png
sideb-left.pngsideb-right.png