1.pngAkasztói Sporthorgász Egyesület
Felhasználónév:
Jelszó:
 
2.png
2019 Janur 19 15:47:05
Navigáció
bullet.gif Hírkategóriák
bullet.gif Kapcsolatfelvétel
bullet.gif Horgászversenyek
bullet.gif Magyarország halfajtái
bullet.gif Fogási napló
bullet.gif Katalógusok
bullet.gif Ételek halból
bullet.gif Adatvédelmi és adatkezelési szabályzat
bullet.gif Halgazdálkodásról és a hal védelméröl szóló 2013. évi CII.törény
sideb-left.pngsideb-right.png
Véletlen Képek
sideb-left.pngsideb-right.png










Top Mix

Magyar Horgász

sideb-left.pngsideb-right.png
Tarka géb



Teste megnyúlt, oldalról különösen a farki részen lapított. Feje nagy, széles és magas. Szája kicsi, csúcsba nyíló. A szájában több sorban kúpos, kicsi fogak vannak. Szemei közepes nagyságúak, a fej tetején ülnek, felfelé nézők. Orra hosszú, homloka keskeny és lapos. Felső ajka fölött két csövecskeszerű nyúlvány van. Mellúszói nagyok, jól fejlettek, hátrasimítva elérik a farokalatti úszó kezdetét. Hasúszói összenőttek, levél formájú tapadókorongot alkotnak, amelynek töve a mellúszó tövével egy vonalban van. Hátúszója kettős, amelynek részei nem különülnek el egymástól. A farokalatti úszó hosszú, közepesen magas, kezdete a második hátúszó kezdete mögött van. Faroknyele rövid, viszonylag magas, farokúszójának széle lekerekített. Ctenoid pikkelyei apró termetéhez képest nagyok, erősen ülnek. Oldalvonala nincs. Színezete a környezettől függően igen variábilis, a világos sárgásbarnától a sötét kávébarnáig. A világosabb alapszínen sötétebb, szabálytalan alakú márványozás található. A hát-, farok- és a farokalatti úszók sárgásszürkék, barnás foltokkal. Mell- és hasúszója foltok nélküli. Környezetével szemben igénytelen, így számos eltérő tulajdonságú víztérben előfordul. Nagyobb folyókban és tavakban a litorális zóna kövei közt húzódik meg, a síkvidéki áramló vizekben, csatornákban az iszapos, növényzettel dúsan benőtt területeken tartózkodik előszeretettel. A gébeknek nincs úszóhólyagjuk, így vízközt úszni csak nagy nehézségek árán tudnak. A fenéken, a köveken mászkálva és a növényekre felkapaszkodva szerzik táplálékukat. A köves, homokos aljzaton, ill. a növényeken a hasúszókból kialakult tapadókorongja segítségével rögzíti magát. Ivaréretté kétéves korában válik. Nem nagyszámú, 90-100 szem ikráját a nőstény nálunk áprilisban-májusban rakja le. Egyszerre 2-3 ikrát ragaszt a vízinövényekre, amelyek egyenként egy sajátságos, hosszúkás tojásdad alakú tokba vannak rejtve. Megfigyelték, bár nem természetes, hanem akváriumi körülmények között, hogy szakaszosan, hosszan elnyúlóan ívik (Kápolnási, 1976). A megtermékenyített ikrákat a hím őrzi, nagy mellúszóival keltett vízárammal állandóan friss, oxigénben dús vizet hajt a fejlődő embriókra. A lárvák a megtermékenyítést követő 8. napon kelnek ki, de elúszásuk csak 3-7 nap múlva történik meg, addig a lárvák a köveken és a növényzeten függnek farkuknál fogva. Táplálékát férgek, rovarlárvák, rákok, esetenként halikra és hallárva alkotja. Az eredetileg a Fekete-tenger és az Azovi-tenger brackvizeiben élő, de az édesvízi körülményekhez kiválóan alkalmazkodó halfajt hazánkban először 1872-ben észlelték a Római-fürdő hőforrásának elfolyó vizében (Kriesch, 1872). Századunkban egyre több élőhelye vált ismertté az ország nyugati felében. Kelet-magyarországi megjelenését 1958-ban jelezték (Sterbetz, 1958, 1963). Ma már nagy egyedszámú populációi ismertek a Közép-Tiszavidékről (Harka, 1988), a Körösből (Harka, 1990b) és a Hortobágy-Berettyóból (Sallai, 1994).

centerb-left.pngcenterb-right.png
Keresés az interneten
sideb-left.pngsideb-right.png

centerb-left.pngcenterb-right.png
Üzenõfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

Még nem küldtek üzenetet
sideb-left.pngsideb-right.png
sideb-left.pngsideb-right.png